Szaffi

Víz által partra sodorva fekszik

az egykor szív pumpálta test

vére mint medréből kilépve

ott hever mellette

sötétlő, meleg ,

egykor életet adó

megfagyva hever

a sárral furcsa elegyet alkotva

a kihűlt mellett.

A ködben kirajzolódva

meztelenül ,

csak a föld takarja néhol,

feje ismeretlen, jelentéktelen

csak a hajnali víz simogatja.

Magába öleli a természet

a lassan bomlásnak indult testet

melyet vágások díszítenek.

mit egyszerűen csak hullának tekintenek

most újraéled

a testbe új élet költözött

melyek csak férgek

akik a névtelenből falatozva élnek.

Lassan lebomlik a test

melyet most a természet

magasztosan eltemet.

Rózsák feje késtől esik a mélybe

Suhan a penge a rózsába  döfve

Mintha élő húsba mártanánk bele

Nedve szépen csöppen a földre

Keserves vége, véres szenvedése

Feloldozást nyer.

Rothadó vize

Már csak üres burkát tartja fogságban

Kristályváza formában

Kiömlik a rothadó

Egykor életet adó pólyája

Üresen áll a váza.

law

AFTER ALL

Ajánlott levelet postáztak ki nekem

Nagyon örültem

Másnap a mosodában el is meséltem

Ugrándoztam mint egy kisgyerek

Akit cukorkával etetnek

Magasba emelem

Lentről a fejem

Érzem, hogy nyúlik, nyúlik a nyakam

Látom, hogy szállnak, hogy száll a galamb

Fentről oly kicsik, kicsik az emberek

Ők nem látnak túl, nem látnak engem

Tojok én is rájuk

Mint ahogy a galamb is pottyant rájuk.

Wookie, Wookie!!

őt éltette mindenki,

a nap csak rá sütött,

a szél csak az ő haját fújta,

a madarak csak neki csiripeltek,

Wookie-t mindenki szerette,

míg egyszer csak…

Wookie felkötötte magát…

Heppi Börzdéj rózsaszín kismalac

a cipőd sarka megszakad súlyod alatt

sétálsz a hídon, szemedbe néznek

bókokkal élnek, éltetnek

hisz ma ünnepled.

mosoly lepi el arcod

de rögtön amint hátat fordítasz

bagóval dobálnak

csúnyákat gondolnak

de álszenten veled mulatnak.

a mosoly majd leszárad

egyszer csak leszárad

Heppi Börzdéj rózsaszín kismalac.

Nyakam köré tekeredett a fémszínű kígyó

Méregfogát, mint két rozsdás szöget a nyakamba mélyeszti.

Belém fecskendezi fémes folyadékát, mely egybeolvad a véremmel.

mintha egy kifordított bádogemberként élném az ő életét.

Mint egy mennyországi állatsimogatóban

Járok a paták között mintha szél fújna.

Kék hajú sellők szállnak a fejem fölött

integetnek a bádogembernek

de nem is sejtik, hogy már nincs többé

a fémszínű kígyó kíszívta éltető olaját és tovasszállt.